Minimalizmus és ami mögötte van – Kevés tárggyal is lehet boldogan élni?

Ebben a fejezetben kicsit más témáról is szeretnék írni, hiszen mint digitális nomád, világutazó, üzletasszony és szabadszellemű örök álmodozó sok mindent tapasztaltam magammal és a környezetemmel kapcsolatban.

Amikor kicsi voltam én is abban a megszokott álomvilágban éltem amit kialakítottam magamnak és próbáltam mindennek és mindenkinek megfelelni, – legyen szó tanulásról vagy arról, hogy hogyan nézek ki.

Valahogy annnyira fontos volt, hogy mást mutassak, mint ami vagy aki vagyok. Persze nyílván az ember amikor még bontogatja szárnyait és nem is tudja mit akar igazán, nehezen tudja kontrollálni vagy észrevenni, hogy a külső valójában csak egyik része az embernek, de nem a döntő.

Személyiségünk fejlődésében az is szerepet játszik, hogy mi hogyan vélekedünk magunkról belsőleg, mint külsőleg.

Èn 2016-ban ott hagytam mindenemet és elindultam csak úgy bele a nagy semmibe. Felmondtam a munkahelyemen, megszabadultam a felesleges tárgyaimtól.

Amint ezt megtettem könnyebbnek éreztem magam. Hátam mögött hagytam mindent, amiről úgy éreztem nincs többé szükségem rá.
Nincs szükségem olyan munkahelyre, ahol nem érzem jól magam, ami csak hátráltat abban, hogy az legyek aki vagyok.

Nincs szükségem szép házra, lakásra, autóra, felesleges kacatokra, ruhákra cipőkre amiket már 1000 éve fel sem vettem. Nincs szükségem semmire.
Nem voltam elégedett az életemmel. Ezért elindultam egy másik úton. Egy olyan úton ami még bizonytalanabb, mint az eddigiek voltak.

Ùgy éreztem menni fog ez egyedül is, mennie kell.

Ki a szeméttel!

A németországi lakásomban annyi szemetet, kacatot halmoztam fel a 3 év alatt, hogy fél Afrikát el tudtam volna látni vele. Ahhoz képest, hogy csak 1 bőrönddel érkeztem.

Szörnyű, hogy mennyi mindentől függünk egész életünkben. Mennyire ragaszkodunk egy-egy tárgyhoz, holott nincs is szükségünk rá.
De közben sajnálkozunk, panaszkodunk egy életen át, hogy milyen rosszul megy nekünk. Eldöntöttem, hogy nem fogok többé semmitől függni. Mert ez nem az én életem. Furcsa, és nem átlagos akarok lenni egy nem éppen normális társadalomban.

Szükségem van a saját szabadságomra. Ìgy hát amit tudtam eladtam, otthagytam, elajándékoztam egy másik élet kezdetének érdekében.

Ebben a cikkben szeretnélek arra buzdítani, hogy tisztítsd meg magad a sok szeméttől. Hidd el sokkal jobban érzed majd magad attól, hogy tudod és látod mennyi mindent nem birtokolsz már.

Igen ez is a társadalmunk mérge, – hogy folyton fogyasztani, birtokolni akarunk.
Tárgyakat csecsebecséket gyűjtünk, nem pedig élményeket. Azzal a kifogással tesszük ezt, hogy azt mondjuk,- jó lesz az még valamire – Nem, nem lesz jó semmire ezt te is jól tudod.

Ajahn Chan szerzetes

Bye bye én világgá mentem..

2016 Augusztus 1-én elindultam egy 70 literes hátizsákkal teli minden jóval.

Első állomásom Dél – Németország volt az Alpok karjai között a hegyi friss levegőt szippanthattam be, ami olyan érzés volt, mint ha csak egy álomba csöppentem volna.
Természetesen az a minden amit megtartottam, az is sok volt. Ìgy hát, hogy enyhítsek a terhemen eladományoztam még pár felesleges cuccot. Már is jobb.

A második állomásom Dél – Tirol (Olaszország) volt. Majd úgy mentem vissza először is Magyarországra  ahol még egyszer beleharaphattam a hazai ízekbe illatokba érzelmekbe.

Aztán a párommal eldöntöttük, hogy tovább megyünk. Az úticél ezúttal már jóval messzebbre vezetett. Àzsiába.

Megnéztem melyik ország az, ahová a legolcsóbban tudunk utazni,- így esett a választás Thaiföldre. A jegy mindössze 230 euróba került a csomag díjjal együtt.

Aztán időközben eldöntöttem, hogy csak kézi poggyásszal fogok utazni. Vettem is egy hátizsákot amiről már cikket is írtam -> Miért utazz kézipoggyásszal

Ùt a minimalizmushoz

Azt hiszem egy következő cikkben érdemes lenne a tudatos utazásról is írnom. Mit is jelent egyáltalán tudatosan utazni? A saját vélemyényem szerint igen is van lehetőség arra, hogy utazásaink alkalmával védjük és óvjuk környezetünket és erre meg vannak a megfelelő tachnikák.

Ezt a cikket eredetileg a minimalizmusnak szántam, de kicsit más lett belőle.

Lássuk is, hogy mennyi az annyi.

Azaz mi mindenem van most jelenleg, égen s földön!

• 1 darab hátizsák (Cabin Max) 46 liter
• 1 Merino felső
• 1 hosszú nadrág
• 2 rövid nadrág
• 1 kendő
• 3 ruha
• 1 mezítlábas cipő és 1 szandál
• 1 bikini
• fehérneműk
• 1 hálózsák (Cumulus) ez nagyon jó
• útlevél és születési anyakönyvi kivonat
• 1 darab szél és eső álló dzseki
• 1 kamera
• 1 laptop és egyéb elektronikai eszközök
• 2 darab fülbevaló
• plüssállat 🙂 Alfréd a hóember
• 2 fogkefe
• 3 rövid póló

Szóval ennyim van össze-vissz most! Ezen kívűl mindig szoktam vásárolni szódabikarbónát és kókuszolajat – ugyanis ezekkel szoktam fogat mosni, mosakodni és néha mosni is. Persze a személyes, hivatalos papírokat, mint útlevél, repjegy, jogosítvány stb: nem írtam ide, de ez teljesen egyértelmű.

Szóval nincsenek nagy igényeim. Azt javaslom ti is tartsatok önismeretet és hagyjatok hátra olyan dolgokat amikre valóban semmi szükségetek.

Üdv: Dóra