A pénz ördögi monopóliuma és ami mögötte van

Korábban arra használtuk fel a pénzt, hogy kibocsájtásuk átal az állam az ellenőrzése alatt tartsa – de ha megnézzük a történelmet, akkor láthatjuk, hogy a pénz valójában a szabad piacról származik. Pénz nélkül az ésszerű munkamegosztás sem lenne lehetséges.

Barterezés


Ha nekem almám van, de nekem tojásra lenne szükségem, akkor előszőr találnom kell valakit, aki hajlandó velem az almát tojásra cserélni azaz kereskedni.

Ha sikerült is találnom egy ilyen embert, akkor sincs még minden tisztázva. Ugyanis meg kell álapodnunk arról, hogy hány almát számítunk fel a tojás áráért vagy fordítva.

Amikor az emberek még mindig kis csoportokban éltek, egy informális hitelgazdaság alakult ki. Ha ismerőssel, szomszéddal osztottad meg az árudat, akkor annak adósságát magad tudtad ellenőrizni, nyomon követni.

Hosszú távon mindenki megpróbálta az egyensúlyt fennttartani és annyit adni, amennyit csak lehetett. De egy olyan rendszer, amely a bizalomra és a társadalmi kontrollra épül, sokáig sajnos nem maradhatott fent.

Annak érdekében, hogy egymással kereskedni tudjanak az áruk értékesítésére találták ki a: pénzt. A nomád társadalmakban a „pénz“ gyakran szarvasmarha vagy egyéb állat volt.

A pénz egy latin szóból ered pecunia amely a macska pecu szóból ered. A történelem folyamán sokféle áru volt, amit pénzként használtak, mint – kagyló, kakaó, bab, dohány, nyílhegyek stb: –

A pénz minősége


Végül is az emberek különböző régióiban a nemesfémeket kezdték pénzként használni. Felfedezték, hogy az arany, ezüst kifejezetten hasznos és könnyebben lehet velük cserekereskedéseket lebonyolítani.

Itt van egy pár példa, miért is volt érdemes ezekkel kereskedni:

  • könnyen szállítható és tárolható
  • tartós
  • osztható
  • nehéz hamisítani
  • helyettesíthető - ez azt jelenti, hogy egy darab is ugyanolyan jó, mint bármely másik

A legfontosabb minőségi faktor a pénznél nem más, mint a csere hiánya. A nemesfémek igen ritkák, és csak jelentős erőfeszítéssel a földből nyerhetők ki. Ezért sokkal praktikusabb az arany használata, mint a bőségben fellelhető vas.

Egy másik fontos pénzminőségi faktor: az arany tartóssága, – a vas korródálódik, az arany nem.

Az oszthatóság egy másik oka annak, hogy a szarvasmarha miért nem minösül pénznek: a marha két felének egyszerűen nem lesz ugyanolyan értéke, mint egy egész marhának. A gyámánt is sokat veszít értékéből, ha darabokra vágják. Az arany azonban úgy osztható, hogy az közben nem veszít az értékéből.

Az arany használatával az embereknek több módja van a rendes kereskedelemre. Eme különleges tulajdonsága miatt az arany a legmegfelelőbb formája a pénznek.

J.P Morgan az egyik legbefolyásosabb bankártól származik a következő idézet:

“Only Gold is money, everything else is credit." - "Csak az arany pénz, minden más csak hitel."

A pénz manipulálása


Mindaddig, amíg a pénz létezik, a királyok és uralkodók megpróbálták manipulálni a saját előnyeikre kovácsolni. Meghatározták, hogy az arany csak különleges érmék formájában használható, – mint a király arcképével éllátott képek, érmék stb:

Az érmék manipulálásának kedvelt módja az volt, hogy kicsit lefedték az éleket. Valójában a díszítő élmintákat, amelyeket ma is látunk az érméken eredetileg azért vezették be, hogy a csalóknak minél nehezebben lehessen a bordázott éleket lemásolniuk.

A csalás másik módja az volt, hogy más kevésbé értékes fémekkel aranyat és ezüstöt higítottak. Gyakran az uralkodók maguk használták ezeket a trükköket, hogy titokban ellopják a polgárok pénzét és tulajdonát. De a pénz manipulálásának lehetőségei nagyságrendekkel nőttek az évtizedek, századok óta, amikor is megjelent a: papírpénz.

Papírpénz és a frakcionális tartalék


Eredeti bankjegyek használatára nem másért volt szükség, mint hogy az aranyat és az ezüstöt biztonságos körülmények között tudják a bankban tárolni.
A nehéz érmék hordozása nem volt túl praktikus és elég biztonságos sem, mivel az utca rablók folyton lesben álltak, így könnyű prédáva válhattál. Ezért sok mindenki akinek aranya volt, a bangkba vitte megőrzésre, cserébe pedig egy nyugtát kapott, melyen az állt, mennyi aranyat tett be letétbe. Természetesen ki is lehetett venni a bangkból, ha szüksége volt az embernek rá.

Ìgy lassan mindenki kis nyugtákat kezdett el használni arany vagy ezüst helyett. Ha a vásárlóknak és az eladóknak ugyanabban a bankban voltak ügyfeleik, akkor az aranyat nem kellett mozgatni, ha a bank tulajdonosa máshová költözött.

Ha a vevők bankszámlája különböző bankoknál volt, akkor a bankárok kötelesek voltak biztonságosan az aranyat egyik helyről a másikra szállítani.

A vevőknek meg kellett bízniuk a bankárokban, hogy csalás nélkül végzik a dolgukat, de sokan úgy gondolták, hogy ez is egy ördögi terv, – de még mindig jobb az aranyat bankokban őrizni, minthogy az utcán kirabolnák őket. Ráadásul könnyítette a kereskedelmet is.

Néhány okos bankár azonban új módszert eszelt ki: több nyugtát adnak ki, mint amennyi aranyuk van. Hiszen valószínütlennek tarották, hogy ügyfeleik ugyanabban az idöben vennék ki az aranyukat a bankból.

Ez lehetővé tette számukra, hogy hiteleket és díjakat adhassanak ki más ügyfeleknek, – akik jóval szegényebbek voltak – Ezt a mai értelemben megtévesztésnek, csalásnak hívjuk.

A pénzügyi világban úgynevezett „tört fenntartó banki tevékenység“. A kormányok legalizálták a bankárok csaló magatartását, és a bankoknak joguk volt arra, hogy betétjeik egy kis részét megtartsák, és a többiekkel spekuláljanak. Később már a bangkok finanszírozták a kormáy háborúit.

De mi történik akkor, ha az ügyfelek egyszerre akarják kivenni a pénzüket és a csalásra fényderül? – 

Az ilyen „bankfutás“ elkerülése érdekében egy központi bankot hoztak létre „végső hitelezőknek“. Fő feladatuk az volt, hogy elegendő pénzt biztosítsanak a bajban kerülő bankoknak.

Az arany szabvány


A 18. és 19. században a papírpénz már valamennyi pénzügyi buborékhoz és csődhöz vezetett.  Az 1844. évi Peel-törvény megkövetelte, hogy az Egyesült Királyságban minden bankjegy mögött arany kell hogy álljon fedezetként.

Sajnos ez csak és kizárólag a fizikai bankjegyekre vonatkozott, nem a betétekre amelyek a bankszámlákon voltak. Ìgy végül is a tört tartalék  csalások továbbra is folythatódtak.

Mindenesetre a viszonylag szigorú brit szabályok miatt a bankok és a brit birodalom dominanciája a világkereskedelemben, sok nemzet követte a brit példát és elfogadta az arany szabványt.

A legtöbb nemzetközi valutának rögzítették az arany árfolyamát.  A 19. század végén és a 20. század elején intenzív gazdasági növekedés vette kezdetét.

Az árak stabilak maradtak, az USA-ban csökkentek. A fejlett világ gazdagság folyamatosan nőtt, részben a nemzetközi arany szabványnak köszönhetöen.

Amikor az első világháború 1914-ben megkezdődött, az összes hadviselő nemzet eltörölte a központi bankok azon kötelezettségét, hogy az aranyat bankjegyekre cserélje.

A központi bankok ezután korlátlan összegeket nyomtathattak a háború magas költségeinek fedezésére. Ha az arany szabványt alkalmazták volna, akkor az arany tartalékaik nem lettek volna elegendőek.

Üdv:

 

Leave A Response

* Denotes Required Field